2026. július 8. – Szerda

Evangélium:
Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.”
Mt 10,1-7

 
Elmélkedés:

Az apostolok névsora nem különösebben lenyűgöző: egyszerű emberek, halászok, vámos, lázadó lelkületű zelóta. Némelyikük később elárulja vagy megtagadja Jézust, gondoljunk Júdásra és Péterre, s van, aki úgy eltűnik a szentírási sorok között, hogy semmit sem tudunk róla.
Tizenkét név – tizenkét különálló sors, élettörténet, temperamentum, küzdelem és vágy. Mennyire sokatmondó ez: Jézus itt nem tömegeket hív, hanem néhány személyt. Nem tanítványokat toboroz, hanem kapcsolatot kezdeményez. Ezek az emberek nem az erényeik vagy kimagasló képességeik miatt kerültek Jézushoz közel, hiszen nem voltak kiváló vezetők, írástudók, sem kivételes erkölcsi példák. Egyszerű emberek voltak, hétköznapi gyengeségekkel és belső törékenységgel. Jézus mégis bennük látott jövőt.
Ezt olvassuk: Jézus „hatalmat adott” nekik. Ez nem másokon uralkodó hatalom, hanem gyógyító erő, irgalmat közvetítő jelenlét. Olyan hatalom, amely nem a maga akaratát érvényesíti, hanem Isten erejét hordozza. Ilyen hatalom csak annak adható, aki nem önmagáért él és nem saját magáért akar cselekedni. A tanítvány mindig Krisztust viszi, ezért az ő hatalma a legnagyobb alázattal jár. A tanítványok nem váltak azonnal apostollá. A meghívás mindig egy út kezdete.
Az apostolok névsora nyitott. Ma is újraírja Isten a történelmet, új neveket szólít meg, talán engem is.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy engem is nevemen szólítasz, és nem egy arctalan tömeg részeként nézel rám. Köszönöm, hogy meghívásod nem a képességeimhez kötött, hanem szeretetedből fakad. Küldeni akarsz, de én gyakran félek ettől. Kérlek, adj bátorságot, hogy ne a saját erőmre, hanem a tőled kapott hatalomra támaszkodjak! Mutasd meg, kikhez küldesz, ki várja ma az én szavaimat, jelenlétemet, vigasztalásomat! Tégy figyelmessé és adj szolgáló lelkületet!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu\n\n"; ?>