2025. december 24. – Szerda

Evangélium:
Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.”
Lk 1,67-79

 
Elmélkedés:

Zakariás imája, amit a mai evangéliumban olvasunk, folytatja Mária Magnificat-ját, hálaadó énekét.
„Meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból” – mondja Zakariás. Jézus eljövetelét nem valami földi fényként, hanem új hajnalként, mennyei világosságként írja le. Ez a fény nem csupán világít, hanem gyógyít is, Isten irgalmát közvetíti, az emberek szívébe békét hoz.
Ki vagyok én ebben a történetben? Én vagyok az, aki a bűnök sötétségében ül és a megváltásra vár. Az én lépteimet akarja Isten a béke útjára vezetni.
A várakozás ideje tehát nem tétlen, hanem szívemet formáló, életemet átalakító idő. A némaságban, az elcsendesedésben érlelődik meg bennem is az isteni szó, hogy egy napon új szó szülessen ajkamon, a hála, a hit, a bizalom szava.
Zakariás jövendölése nemcsak Jánosról szól, hanem az én sorsomról is. A prófécia szerint Isten nem felejtett el minket, és nem feledte ígéreteit. Jézusban, a felkelő Napban, új nap virrad, amely a megváltás fényét hozza az emberiség számára. Ez a fény ma is látható, megtapasztalható: a szentségekben, az isteni Igében, a megbocsátásban, amelyben részesülünk Istentől és amelyet mi is gyakorlunk embertársaink felé.
Vajon mit mondanék, ha hosszú hallgatás után újra megszólalhatnék? Mi lenne az első szavam Istenhez? Zakariás hálát mondott. Talán nekem is ez lenne az első és legigazabb szó. Talán az egyetlen, amivel beléphetek az ünnep ajtaján.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Istenem! Köszönöm, hogy meglátogatsz engem is, ahogy meglátogattad népedet az idők teljességében. Köszönöm, hogy nem hagysz magamra, hanem világosságot gyújtasz életem sötétségébe. Szüntesd meg bennem a zajt, a kételyt, a félelmet, mindazt, ami eltávolít tőled! Segíts, hogy a közelgő ünnepen ne csak ajándékokat, hanem téged magadat fogadjalak szívembe! Vezess a béke és az irgalom útján! Tisztítsd meg szívemet, hogy bennem is ragyogjon Krisztusnak, a világ Világosságának fénye! Adj bátorságot ahhoz, hogy életemmel tanúságot tegyek arról: te vagy az, aki szabadítást, megváltást és új kezdetet hozol minden ember számára!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu