2026. június 24. – Szerda, Keresztelő Szent János születése

Evangélium:
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80

 
Elmélkedés:

Öröm és megdöbbenés lengi körül Keresztelő János születését. Egy évek óta gyermekáldásra váró idős házaspár, egy hosszú némaság után megszólaló atya, egy név, amely nem a családi hagyományt követi, hanem Isten új kezdetét jelzi. Mindez azt igazolja, hogy amikor Isten cselekszik, az ember csodálkozni kezd. Hiába próbálnánk szokásainkba, a megszokott rutinba zárni Isten cselekedeteit, a kegyelem utat talál.
János születése nem egyszerű örömhír volt, hanem jel. Zakariás némasága annak következménye volt, hogy nem hitt az angyal szavának. A hitetlenség elnémítja az embert, de a kegyelem eljövetele újra szóra nyitja ajkát. Amikor megszületik a gyermek, és az atya engedelmesen leírja a nevét, megnyílik a szája, és dicsőíteni kezdi Istent. A hit újból hangot ad: a belső csend, ha engedelmes szív kíséri, dicséretté változik.
A gyermek neve: János. A név jelentése sokatmondó: „az Úr kegyelmes.” A történet minden részletében jelen van a kegyelem. Isten nem feledkezik meg népéről. János élete annak az ígéretnek hordozója, hogy Isten készíti az utat Fia számára, és azt akarja, hogy az emberek is készüljenek.
A mai evangélium egyik kulcsmondata: „Nyilván az Úr van vele.” Itt nemcsak János különleges küldetésére kell gondolnunk, hanem arra is, hogy minden emberi élet mellett ott van az Isten. Ő nemcsak a prófétákban és a nagy szentekben munkálkodik, hanem mindenkiben, bennünk is. Gyakran észrevétlenül, de biztosan formál, vezet, és megadja a kellő segítséget a megfelelő időben. Lehet, hogy egy ideig némaságban vagyunk, nem értjük, mi történik körülöttünk, de ha hűségesek maradunk, egyszer majd értelmet nyer minden.
Keresztelő Szent János arra tanít, hogy életünkkel mutassunk túl önmagunkon. Ő nem önmagát hirdette, hanem azt, aki utána jött, a Megváltót. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” Ez a krisztusi tanítvány igazi lelkülete: örömmel készíteni az utat mások szívében Isten számára, alázattal visszahúzódni, hogy a figyelem ne ránk, hanem Krisztusra irányuljon.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Mindenható Isten! Te irányítod az emberi történelmet, hogy minden a te szereteted terve szerint bontakozzék ki a megfelelő időben. Köszönöm Keresztelő János példáját, aki nem önmagát kereste, hanem a Megváltó előtt készítette az utat. Add, hogy én is nyitott legyek a te szavadra, és ne csak beszéljek rólad, hanem egész életem tanúságtétel legyen! Taníts csendre, amikor hallgatnom kell, és bátorságra, amikor szólnom kell!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu\n\n"; ?>