2026. október 24. – Szombat

Evangélium:
Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Lk 13,1-9

 
Elmélkedés:

Jézus példabeszédében a terméketlen fügefa sorsáról olvasunk, amely évek óta nem hozott gyümölcsöt. A gazda ki akarta vágatni, de a vincellér még egy évet kér: ápolja, gondozza, hátha terem majd. Gyümölcstermő fák vagyunk-e Isten kertjében, vagy csak a helyet foglaljuk? A fügefa nem száradt el, élt még, csak terméketlen volt. Ez komoly veszély a hívő ember számára is: amikor nem teszünk kifejezetten rosszat, csak épp semmi jót sem. Amikor hitéletünk formálissá válik, kiüresedik, és már nem táplálunk másokat szeretetünkkel, nem vagyunk élő kapcsolatban az Úrral, nem keresünk alkalmat a jócselekedetekre.
Isten azonban nem siet az ítélkezésben. Ő nem a vesztünket akarja, hanem hogy megtérjünk és éljünk. Jézus reményt ad: van idő, türelem, lehetőség a megújulásra. A vincellér, aki ápolja és megműveli a fát, maga Krisztus, aki újra és újra megszólít minket, ápol, öntöz, gondoz – tanításával, szentségeivel, kegyelmével. Ő ad még időt, de nem végtelent. Ezért fontos, hogy ne halogassuk a megtérést, az elindulást.
Isten arra hív, hogy ne önmagamért éljek, hanem másokat szolgáljak. A szeretet gyümölcse nem látványos, de életet ad. Egy kedves szó, egy megbocsátás, egy imádság – ezek mind annak jelei, hogy életünk növekszik a kegyelemben.
Ne halogasd a jó megtételét – ma is lehet gyümölcsöt teremni!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy türelmes vagy hozzám, és lehetőséget adsz a megtérésre. Bocsásd meg, amikor terméketlen volt az életem, és nem hoztam gyümölcsöt a szeretet, az irgalom vagy az igazságosság terén! Kérlek, formáld szívemet, műveld lelkem földjét, hogy nyitott legyek szavadra és kegyelmedre! Segíts, hogy ne a magam hasznát keressem, hanem mások javára és üdvösségére éljek! Áldj meg bátorsággal, hogy ma és minden nap készen álljak szolgálni téged és embertársaimat!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu\n\n"; ?>