2026. március 23. – Hétfő

Evangélium:
Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Jn 8,1-11

 
Elmélkedés:

A bűnös asszony története egy megrázó és őszinte jelenet Jézus életéből, amely elénk tárja az emberi természet legmélyebb hajlamait: a vádaskodást, az ítélkezést, a megszégyenítést. Jézus a templomudvaron találkozik a hangos tömeggel, amely készen áll megkövezni valakit, miközben megfeledkezik saját bűnéről vagy éppen el akarja azt rejteni mások elől. Mert azt gondoljuk, hogy minél hangosabban vádolunk másokat, annál könnyebb elhallgattatni a saját lelkiismeretünket.
Jézus nem vitatkozik, nem mond beszédet, nem áll szándékában senkit kioktatni az erkölcsi rendről. Lehajol és ír a porba. Talán a nevüket, talán a bűneiket, nem tudjuk. De ezzel a cselekedetével csendet teremt a lincselés zajában. Aztán olyat mond, amit emberi bölcsességgel aligha tudnánk kitalálni: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Ezzel a mondattal gyengéden kiüti a jelenlévők kezéből és szívéből az ítélkezés köveit.
Jézus nem védi meg a bűnt, de megvédi az embert. Ezért mondja az asszonynak: „Menj, de többé ne vétkezzél!” Isten nem megszégyeníteni akar, hanem felemelni. Nem a múltunkat, hanem a jövőnket nézi. Nem a tömeg ítéletére bízza sorsunkat, hanem a saját irgalmára.
A nagyböjtben ez a jelenet arra hív minket, hogy újra megvizsgáljuk, hogyan nézünk másokra és önmagunkra. Mert sokszor állunk kődobásra készen egy szó, egy pletyka, egy meggondolatlan ítélet formájában. Jézus arra tanít, hogy ha igazán megismertük az irgalmat, akkor nem lesz szívünk elítélni senkit.
A kő, amit másokra hajítanék, talán ott van a kezemben és a szívemben is. És Jézus ma az én nevemet, az én bűnömet írja a porba, hogy emlékeztessen: én sem vagyok bűntelen. De elindulhatok a bűnbánat útján.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, irgalmas Jézus! Te nem elítélsz, hanem felemelsz. Köszönöm, hogy nem a bűneim szerint bánsz velem. Könnyű lenne másokra mutogatnom, de te szelíden rám nézel, és kérdezed: „Hol vannak a vádlóid? Én sem ítéllek el.” Taníts irgalmasnak lenni! Hadd hulljanak ki kezemből és szívemből az ítélkezés kövei! Taníts tisztelni a másik ember útját, és látni benne a küzdelmet, amit nem ismerek! Szükségem van rád, Uram, hogy ne legyek bíró, hanem testvér. Segíts, hogy ne a vádló tömeg tagja, hanem megbocsátó tanítványod és irgalmat hirdető Egyházad tagja legyek!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu