2026. február 17. – Kedd

Evangélium:
A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”
Mk 8,14-21

 
Elmélkedés:

A tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni, s ez alkalmat ad Mesterüknek arra, hogy a „farizeusok kovászától” való óvakodásra intse őket. A tanítványok azonban félreértik a figyelmeztetést, ők a kenyérhiány miatt aggódnak, miközben ott van velük az, aki már ezreket is jóllakatott néhány kenyérrel.
Ez az evangéliumi szakasz nem csupán egy emlékeztető a kenyérszaporítás csodájára. Jézus kérdései mögött mélyebb tanítás rejlik: „Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok?” Hogyan lehet, hogy nem értitek szavaimat és nem ismeritek fel cselekedeteim jelentőségét? A tanítványok ugyan Jézus közvetlen közelében vannak, mégis távol maradnak az igazi megértéstől. Látják a csodákat, de nem értik azok üzenetét.
A „kovász” a farizeusok képmutató vallásosságát és Heródes politikai számításait jelképezi, a romlás apró, alattomos kezdetét, amely áthatja és eltorzítja a hitet. Jézus nem a kenyér miatt aggódik, hanem a tanítványok szívének vaksága miatt. A valódi éhség nem a testé, hanem a léleké, éhség az igazságra és a hitre, vágyakozás Isten közelségére.
Jézus ma nekünk teszi fel a kérdést: „Még mindig nem értitek?” Nem elég Jézusról hallani vagy mellette lenni, hanem meg kell tanulnunk feltétel nélkül bízni benne, emlékezni arra, amit értünk tett, és óvakodni mindattól, ami megrontja szívünket.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk Jézus Krisztus! Néha mi is a láthatókhoz ragaszkodunk és elfelejtjük, hogy te vagy mindennapi kenyerünk. Add, hogy ne a hiányainkat számolgassuk, hanem emlékezzünk gondoskodásodra! Tisztítsd meg szívünket minden képmutatástól, önzéstől és bizalmatlanságtól, amit a világ „kovászként” belénk akar hinteni! Adj nekünk látó szemet, halló fület és értő szívet, hogy felismerjünk téged életünk nehéz helyzeteiben is! Erősítsd hitünket, hogy ne felejtsük: te mindig velünk vagy!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu